Rólam

Kiss Andrea Emese vagyok, 21 éve festek, írok, beszélgetek, fotózok. 

Szimbólum képeim ösztönösen, egyszerű hullámvonalakból bontakoznak ki. Utólag fedezem fel bennük a sejtemlékezetben hordozott ősi, népi, néhol szakrális ornamentikákat. Meggyőződésem, hogy mindannyiunk sejtjeiben egyfajta kódolt emlékezetként van jelen.

Ezt az információt bonjuk ki aktív, vagy passzív módon, ha gyönyörködünk egy művészeti alkotásban, akár magunk fogunk ceruzát kezünkbe.

Kicsiny gyermekkoromban lett szoros kapcsolatom könyvekkel, színekkel, festményekkel, zenével. Első versemet egy lehulló falevél ihlette 6 éves koromban. Visszagondolva hálás érzés tölt el, miként érinthetett meg akkoriban az elszakadás élményének átélése, oly mélyen, hogy le is írtam.
Túlérzékenységem egyszerre áldás és nehézség volt eddigi életemben.
A művészetekhez való gyermeki vonzódásom, fiatal felnőttként adott ecsetet kezembe újra, személyes tragédiák, veszteségek mentén. A kreativitás segített át gyakran kríziseimen.
Több év terápia, önismereti tanulás vezetett vissza a kezdethez: visszaállítani a kapcsolatot a transzcendenssel, felismerni a tudattalanban hullámzó igazságaim, gyakorta tudatosítva azok egyetemes jelentését. Ez a lehetőség, mindannyiunk számára ajándék, ha önismereti úton járunk.

Számomra ezt fogalmazza a honlap címének, „Csók és művészet” jelentése: maga a kreatív alkotó mechanizmus, a kapcsolat, a transzcendenshez, mely gyöngéden emel, gyógyíthat, egyben transzformációs eszköz is. A festészet által ismertem fel belső erőforrásaimat, áramlatélményemet

Jelenleg a Jaschik Álmos Képzőművészeti Szakközépiskola felsőfokú okj-s festő szakán vagyok végzős hallgató.
Tanáraimtól, Varga Minerva Patricia, Ditrich Renáta, Balogh Ede Farkas, Hudatsek László, Szarka Csilla (Körúti rajz iskola) festőművészektől új támogató tereket kaptam: önfelismerést, alázatot a tanulás felé, eddig ismeretlen nézőpontokat, ismereteket, bátorságot az önkifejezésre.
Hasonlóan említem kedves alkotótársaimat, kikkel régebben, vagy jelenleg együtt tanulok.

Korábbi tanulmányi tapasztalatok:

  • 3 éves Szocio-és művészetterápiás képzésben vettem részt az MMSZKE-ben, kiképző terapeutám Orsovszky Gyöngyvér volt.
  • Singer Magdolna Gyászcsoport vezető folyamatában érlelődtem.
  • Life és Art coaching ismeretekkel az Indigó Coaching suliban gazdagodtam, főként Sudár Györgyi által

Ahogy korábban írtam, szimbólum képeim ösztönösen, egyszerű hullámvonalakból bontakoznak ki. Utólag fedezem fel bennük a sejtemlékezetben hordozott ősi, népi, néhol szakrális ornamentikákat.
Meggyőződésem, hogy mindannyiunk sejtjeiben egyfajta kódolt emlékezetként van jelen.
Ezt az információt bonjuk ki aktív, vagy passzív módon, ha gyönyörködünk egy művészeti alkotásban, akár magunk fogunk ceruzát kezünkbe.
Jelenleg, az őskor, ókor alkotásain kívül, a modern, szimbolista, impresszionista, szürrealista, kortárs festészethez, vonzódom, velük érzek közösséget.

Néhány alkotó aki hatást gyakorolt rám, akivel közösséget érzek:
Csontváry Kosztka Tivadar, Pál Lászó, Nagy Gábor, Olajos György, Paul Cézanne, Henry Matisse, Khailo Frida, Gaudi, Joan Miro, Salvador Dali, Kandinszkíj, Gerhard Richter, Lucien Freud, John William Waterhouse de hosszú lenne a felsorolás….

Sokaknak festettem (ahogy én hívom) Személyes Lélekgyertyát üzenet verssel. Gyakorta neveznek lélekfestőnek, ami számomra nagyon kedves, közel érzem ezt a fogalmat a bennem zajló festői folyamatom leírásához.
A gyertyákkal nem csak ünnepeiket, de önismereti útjukat, imáikat, meditációjukat is bevilágították „Bölcsőtől a búcsúig”.
Megtisztelő számomra a bizalom, hogy megrendelőim beengedtek személyes tereik mélységeibe. Gyertyáim, táblaképeim több országba is eljutottak. Megható, sok év után visszajelzést kapni, milyen hatást gyakorolt megrendelőim életére a gyertyára, fára festett kép, a nekik írt személyes verses üzenet.

Saját örömömre festett képeim nagy része már valakinek otthonában van. Ezért jelenleg, a nálam lévő néhány táblakép vászon nyomatai rendelhetők, egyedi akril ráfestéssel, személyes üzenetverssel.

Különös, hogy éppen egy világjárvány idején íródnak soraim.

Milyen feladatot ad nekünk az élet?

Miért éljük együtt át ezt a folyamatot az egész bolygón, egy időben?

Mit tehetünk egymásért, és mit tanulhatunk a jövőre nézve a most-ban?

Meggyőződésem, ha jó a kérdést teszünk fel, akkor a válasz valahol már bennünk van.

Ezen a gondolatok foglalkoztatnak jelenleg a legjobban.

Remélem, hogy Te is megtalálod a Dorottya gyertyák, festményeim között azt, amely megszólít Téged, örömmel tölt el, bevilágít a lelkedbe!